Éves tendencia, hogy bizonyos időszakokban megugrik a vaddal való ütközések száma - mondta el a D.A.S. JogSzerviz szakértője az Origó-nak. Ez akkor fordul elő, amikor a vadon élő állatok természetes életmódja a szokásosnál nagyobb helyváltoztatással jár. Ilyen esemény a kora őszi szarvasbőgés is, a gímszarvasok párzási időszaka. Először is érdemes tisztázni, hogy a vad által okozott kárért a vadászati jog jogosultja, azaz a vadásztársaság a felelős, de a károk érvényesítése ettől még nem lesz egyszerű - mutatott rá dr. Vizi András.
Az alapproblémát az okozza, hogy a vadat és a gépjárművet is ugyanabba a jogi kategóriába, a "veszélyes üzemek" körébe sorolja a magyar jogrendszer. A veszélyes üzemek olyan dolgok, amelyek kiemelten nagy veszélyt hordoznak magukban, ezért sokkal szigorúbb kártérítési szabályok vonatkoznak a velük kapcsolatos káreseményekre.
Például, ha egy káreseményben a veszélyes üzem is érintett, akkor a veszélyes üzem üzemeltetőjének nem kell felróható magatartást tanúsítania a baleset bekövetkezte tekintetében - mutatott rá a D.A.S. JogSzerviz szakértője.
A törvény azt is eltérően szabályozza, ha két veszélyes üzem "találkozásából" keletkezik a káresemény. Ha két veszélye üzem okoz egymásnak kárt, akkor a kárért az felelős, aki felróhatóan járt el.
Vadkárnál ez akkor állhat fent például, ha a gépjárművel túllépték a megengedett sebességet (ilyenkor természetesen a gépjárművezető a felelős a kárért), vagy ha a vadásztársaság az úthoz közel végzett vadászati tevékenységet.
A hazai gyakorlat
A vadásztársaság vadhajtást, vagy vadetetést végezhet a közúthoz közel, de mindez sajnos nem minden esetben állapítható meg, így ha egyéb körülmények nem állnak fenn, akkor a kártérítést nem lehet követelni.
Ennek az az indoka, hogy a hazai gyakorlat szerint a vadon élő állat bármikor megjelenhet az úton, önmagában az a tény, hogy gépjárművel ütközött, még nem szolgál alapul a kártérítéshez.
Ha vadászati tevékenység nem volt, utolsó esélyként jöhet számításban a vad szokásostól eltérő viselkedése - mondta dr. Vizi András. Mivel az általános szabályok szerint veszélyes üzemek közötti kárnál - amennyiben a balesetért az előbbiek szerint nem hibás egyik fél sem- az a felelős a kártérítésért, akinek a veszélyes üzemében fennálló rendellenesség okozta a kárt.
Természetesen egy vadon élő állat esetében nem életszerűnek hathat a "működés körében fennálló rendellenesség", hiszen ezek az állatok a szabadban élnek, és természetükből adódóan vándorolnak, az úttesten ezért szinte bármikor megjelenhetnek.
A bírói gyakorlat azonban az állatok szokásos viselkedésétől eltérő magatartását is rendellenességnek minősíti. Ez azt jelenti, ha ilyen magatartás bizonyítható, akkor mégis a vadásztársaság a felelős.
A szarvasbika magatartásának értékelése a jog tükrében
Szarvasbőgéskor a bikák felfokozott idegállapotban vannak, nem a szokásos módon reagálnak a vészhelyzetre, ilyenkor az állat az elhaladó gépjárműtől gyakran nem ijed meg, hanem támadólag lép fel ellene.
Amennyiben a bika agresszív magatartása bizonyíthatóan összefüggésben áll a balesettel, akkor a vadásztársaság mégis felelős lesz a kártért, annak ellenére, hogy abban semmilyen közrehatást nem tanúsított.
A D.A.S. JogSzerviz szakértője leszögezte: az előbbiek nem azt jelentik, hogy szarvasbőgéskor bármilyen szarvasbika elütése után kártérítés jár. A lényeg az, hogy ha a körülményekből bizonyítható, hogy az állat rendeltetésellenes magatartást tanúsított, akkor a vadásztársaság felelőssége fennáll.
Mindezt az állat ütközés előtti magatartása, a sérülések jellege támaszthatja alá. Példának okáért, ha a szarvasbika szemből támad a gépjárműre, vagy ha már az elhaladó járműre ugrik fel, akkor a magatartása nyilvánvalóan rendeltetésellenes, azaz a kár érvényesíthető.
Ugyanakkor, ha már a megtörténik a kár, mindenki veszít egy kicsit. Az erdőkben élő állatoknak ugyanolyan joguk van a terület használatára, mint nekünk, érdemes ezért a fás területeken fokozottan odafigyelni - tanácsolta végezetül dr. Vizi András.